Pályázati azonosítónk: HAT-16-01-0533

Beszámoló

1. nap

Eljött a várva várt erdélyi kirándulás napja, május 9-e. Reggel izgatottan ültünk fel az autóbuszra, s boldogan intettünk búcsút szüleinknek.

Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol már várt ránk a honismereti vezetőnk, Szász Tünde. Dióhéjban elmondta a gyönyörű városról, hogy alapítása Szent László királyunk nevéhez fűződik, nevét a hajdanában itt elhelyezkedő várról kapta, s hogy a város lakóinak negyede magyar. A rövid ismertető után tettünk egy élvezetes sétát a szecessziós belvárosban, rácsodálkoztunk a Sebes-Körös szépségére, s megnéztük az 1908-ban alakult Holnap Irodalmi Társaság tagjainak – Ady Endrének, Juhász Gyulának, Dutka Ákosnak, valamint Emőd Tamásnak – szobrait. Sétánkat folytatva jutottunk el az Ady Endre Emlékmúzeumhoz, ahol a tárlatvezető sok érdekességet mondott el nagy költőnkről, de a kiállításból csak nagyon keveset láttunk, ugyanis egy másik nagyon híres magyar személyiség, Puskás Ferenc emlékkiállításának tablói takarták el a teret. Ismét buszra szálltunk, s elindultunk Csucsára, az Ady Endre Emlékházba és a Boncza-kastélyba, amely manapság már Goga-kastély. Itt megtudtuk, hogy Ady és felesége, Csinszka ebben a kis fehérre festett házban éltek csucsai tartózkodásaik alkalmával. Az érdekes kiállítást egy Adyhoz kapcsolódó tesztlap kitöltése követte, majd a Goga-kastélyban tettünk egy sétát. Az eredeti kastélyt Boncza Berta édesapja építtette a feleségének, de abból már csak a sarokbástyás rész maradt meg, mert a többit az új tulajdonos, Ady jó barátja, a híres román költő, Octavian Goga vásárolta meg a Boncza családtól, és saját ízlésének megfelelően átépíttette. Egy Ady-vers felolvasásával búcsúztunk el Csucsától, s folytattuk utunkat Sebesvár felé.

Könnyű kis kaptató árán jutottunk fel a várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Kalota-havasokra. A várrom arról híres, hogy innen indult a Bocskai-felkelés. Visszaereszkedtünk a buszhoz, s elindultunk Nagypetribe, ahol a Magnólia panzió kedves üzemeltetői, a református lelkész Kőrösi Laci bácsi és felesége, Erzsike néni már nagyon vártak minket. Azonnal asztalhoz ültünk, s elfogyasztottuk az igazi erdélyi ízeket rejtő finom és bőséges vacsoránkat. Megelégedetten, teli pocakkal foglaltuk el tiszta, barátságos szobáinkat. A fiúk segítettek a lányoknak a cipekedésben, majd a gyors kipakolás után birtokba vettük a szépen gondozott kertet is. Este tíz órakor volt a takarodó.

Nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk már az első napon is. Vajon milyen lesz a többi napunk?

2. nap

A második napon reggel korán keltünk, majd a finom és nagyon bőséges reggeli elfogyasztása után elindultunk Nagypetribe, hogy megnézzük a falu XIII. században épült, festett fakazettás templomát. Házigazdánk, Laci bácsi volt a kísérőnk, aki nagy-nagy szeretettel mesélt a templom történetéről. A templomból a felújított imaházba sétáltunk át, majd elindultunk a következő programunk helyszínére, Kalotaszentkirályra. Ott már vártak ránk a lovas szekerek. Nagy élmény volt a szekerezés, jó volt látni a falu körül a szépen megművelt földeket, gyönyörködni a csodálatos tájban, a virágzó növényekben. Miután elbúcsúztunk a kocsisoktól és a lovaktól, bementünk a Püspök-panzióba, ahol megismerkedtünk a kalotaszegi népi mesterségekkel: a fiúk a fafaragással, a lányok pedig az írásos és a vágásos hímzéssel. A házigazda megmutatta büszkeségét, a cifraszobát is, ahol számtalan festett tányér, bögre, díszes népviseleti ruhák, párták, csizmák, hímzett ágyneműk ejtettek ámulatba minket. Ezt követően bementünk a falu festett fakazettás templomába, majd elsétáltunk az Ady-emlékműhöz. Láttuk azt a hársfát is, amely alatt szívesen üldögélt és írogatott a költő. Itteni utolsó helyszínünkön a kürtőskalács készítésével ismerkedtünk meg, s kedves vendéglátóink jóvoltából meg is kóstolhattuk az eredeti finom erdélyi kürtőskalácsot. Elbúcsúztunk a kedves falubeli vezetőnktől, majd folytattuk utunkat Havasrekettye felé.

A falu határában leszálltunk a buszról, s elindultunk az itteniek által Menyasszony fátylának is becézett vízesés felé. Gyönyörű, verőfényes délutánunk volt. Kb. 8 km gyaloglás után megpillantottuk a szépséges vízesést, amelyre valóban nagyon illik a falusiak által adott elnevezés. Igyekeztünk megörökíteni a látott szépséget, bár a fotók sajnos nem igazán tudják visszaadni a csodálatos látványt. A kis pihenő után ismét felkerekedtünk, s lementünk a buszhoz. Hazaérve elfogyasztottuk a finom és bőséges vacsoránkat, majd párokba rendeződve nekiláttunk, hogy az átélt élményeinkről fogalmazást írjunk.

Este fáradtan estünk be az ágyunkba, de nem bántuk, mert a mai napon is számtalan jó dolog történt velünk, és sok-sok gyönyörűséget láthattunk.

3. nap

A harmadik nap reggel 6 órakor keltünk, gyorsan készülődtünk, reggeliztünk, majd 7:30-kor kigördült velünk a busz a Magnólia panzió mellől.

Első állomásunk Magyarvista volt, ahol megnézhettünk egy gyönyörű cifraszobát, amely a kalotaszegi lányok kelengyéjét mutatja be. Nagyon szép festett bútorokat, tányérokat, hímzéssel, horgolással díszített ágyneműket, festett edényeket és gyöngyökkel díszített ruhákat láthattunk ott. Miután mindezt megcsodáltuk, utunk Mérára vezetett, ahol egy kedves, idős magyar bácsi megmutatta a Bivalymúzeumot, és sok érdekességet mesélt és mutatott a bivalyokról. Bátrabb társaim az 5,8%-os zsírtartalmú bivalytejet is megkóstolták. Állítólag olyan az íze, mintha tejszínt innának. A következő programunk a Tordai-hasadék volt, ahol túrázni indultunk. Már jókora utat megtettünk, amikor kiderült, hogy megroggyant az egyik függőhíd szerkezete, a tartógerenda megrepedt, a híd pallói ferdén meredeztek a szakadék fölött. A veszélyessé vált híd alatt az egyik oldalon a sekély tiszta vízben nagy szikladarabok meredeztek, a másik oldalon pedig a hirtelen méllyé vált patakot láthattuk. Mivel az átkelés nagyon kockázatos lett volna, inkább visszafordultunk, de így is sok szép dolgot láttunk. Visszaérve lehetett vásárolni, majd továbbindultunk a Tordai Sóbányába. Odaérve jegyet vettünk és elindultunk lefelé. A visszhangok termében 35 fős csapatunk kiáltását valóban tizenkétszer verték vissza a bánya falai. A sóbánya aljára sok-sok lépcső árán jutottunk le, de megérte, mert itt sok jó dolog található: óriáskerék, biliárd- és pingpongasztal, ajándékbolt, s még egy szinttel lentebb pedig egy sósvizű csónakázótó. Miután mindent megnéztünk, felfelé indultunk.

Felérve Kolozsvár felé vettük az irányt. Itt először a Farkas utcai református templomnál álltunk meg, amely előtt láthattuk a sárkányölő Szent György szobrot, majd továbbsétálva a Babes-Bolyai Tudományegyetem előtt fényképezkedtünk. Innen a Mátyás-szoborhoz, illetve a Szent Mihály-templomhoz vezetett az utunk, majd felkerestük Mátyás király szülőházát is. Ezután megvacsoráztunk az Agape önkiszolgáló étteremben, ahol megkóstolhattuk az eredeti kolozsvári rakott káposztát. Miután mindenki jóllakott az ízletes és bőséges étellel, továbbindultunk Magyarvistára. Itt kalotaszegi népviseletbe öltözött két fiatal pár a Tünde vendégház udvarán kalotaszegi táncot mutatott be nekünk, majd táncház várt ránk. Miután kitáncoltuk magunkat, s átadtuk ajándékainkat a magyarvistai fiatalok számára, a háziak egy kis frissítővel és kürtőskaláccsal láttak vendégül. Még egy kicsit beszélgettünk, majd hazaindultunk, mert már nagyon későre járt az idő. 21:45-re érkeztünk vissza a szállásra.

A Magnólia panzióba hazaérve összekészülődtünk a másnapi hazautazáshoz, majd gyorsan le is feküdtünk, mert mindenki nagyon fáradt volt. Elalvás előtt még újra felidéztük ezt a nagyon tartalmas és élvezetes napot.

4. nap

Az utolsó napon reggel fél hétkor a tanáraink felkeltettek minket, majd összepakoltuk a bőröndjeinket, amiket a fiúk segítettek levinni a buszba. Reggeli után elbúcsúztunk a kedves vendéglátóinktól, Kőrösi Laci bácsitól és Erzsike nénitől, majd elindultunk az utolsó programjainkra.

Az első állomásunk Körösfőn volt, ahol körülbelül egy órát kaptunk vásárlásra. A magyar árusoknál rengeteg szép, erdélyi terméket lehetett találni: gyönyörű festett vázákat, csuprokat, tálakat, tányérokat, csodaszép hímzett terítőket, az élményeinket felidéző hűtőmágneseket és még millió apróságot. Miután beszereztük a szeretteinknek szánt ajándékokat, folytattuk utunkat. Elég hosszú utazás után végre megérkeztünk Almásgalgóra, a Sárkányok kertjébe. El is indultunk felfedező utunkra, de az idő sajnos olyan rosszra fordult, hogy mindössze csak egy farkasra hasonlító homokkő sziklát tudtunk megnézni. A záporeső kivert bennünket a kertből, így nem tudtuk a gyönyörű, érdekes helyet részletesen megtekinteni. Nem volt más választásunk, mint folytatni az utunkat Érmindszentre.

Az egykoron Érmindszentnek, ma Ady Endrének nevezett településen két épületet is emlékmúzeumként rendeztek be. Valamikor mindkettő az Ady család birtokában állott. Ady Endre szülőháza a kisebbik, nádfedeles, háromosztatú parasztház. Utcára néző homlokzatát a költőóriást ábrázoló féldombormű díszíti, míg bejárata mellett emléktábla figyelmeztet a hely különlegességére. A másik ingatlan később, 1907-ben épült fel, négy látogatható terme szintén számos, régen a család vagyonát képező, eredeti állapotban megőrzött tárgyat tár elénk. A két épület között húzódó udvaron még megtekinthető a család gémeskútja, illetve Ady Endre bronz mellszobra.

A mai nap utolsó helyszíne Nagykároly volt. Itt a gyönyörű szép Károlyi-kastélyt tekintettük meg. A kastély tárlatvezetője részletesen ismertette az épület történetét, majd megmutatta nekünk a különböző szobákat, ahol többek között régi értékes könyveket, szép étkészleteket, vadásztrófeákat csodálhattunk meg. A kastélyt elhagyva felszálltunk a buszra, s elköszöntünk Szász Tündétől, az utazásunkat segítő honismereti vezetőnktől.

Fél négy körül hazaindultunk Erdélyből. Az út nagyon hosszú volt, de szerencsére nem unatkoztunk, mert a többiekkel jól elbeszélgettünk, elszórakoztunk a buszon. Fél hétre értünk haza. Itthon az iskola előtt már mindenkit vártak a szülei. Leszálltunk a buszról, készítettünk még egy utolsó csoportképet, elköszöntünk egymástól és a tanárainktól, majd mindenki ment a családjához, hogy végre négy nap után újra megölelhessék egymást, hiszen már mindenkinek hiányoztak a szerettei.

Felejthetetlen négy napot töltöttünk Erdélyben, csodálatos, érdekes programokkal és kedves, aranyos emberekkel. Szerintünk mindenki nevében mondhatjuk, hogy a kint töltött idő alatt rengeteget tanultunk, és persze életünk egyik legszebb élménye marad ez az erdélyi kirándulás.