Ma Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
Iskolánkról
Oktatás és nevelés
DÖK
Hírek
Dokumentumok
Pályázatok
Galéria
Könyvtár

Gyöngyösi Felsővárosi Általános Iskola
Gyöngyös, Martinovics Ignác utca 2.
Tel: (37)311-062
        (37)504-109
Fax: (37)311-062



Intézményvezető: Horváth Zoltánné
Tanulói létszám: 462 fő


Pályázatok > Határtalanul 2013

Határtalanul 2013

 

 

 

Pályázati azonosító szám: BGA-12-HA-01-0714

 


Beszámoló

HATÁRTALANUL megszerettünk, Erdély!

A gyöngyösi Felsővárosi Általános Iskola 32 fő 7. évfolyamos tanulója, s 4 fő kísérő pedagógusa 2013. március 13-16. között a HATÁRTALANUL! pályázat keretében egy felejthetetlen erdélyi tanulmányi kiránduláson vett részt.

Az öt előkészítő foglalkozáson megismerkedtünk a meglátogatandó erdélyi célterület - Körösfő, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Gyergyószárhegy, Parajd, Kolozsvár - nevezetességeivel, múltjával és jelenével.

Utazásunk első állomása Körösfőn volt, ahol megtekintettük a karcsú, négy fiatornyos református templomot, amely 1764-ben épült. A templombelsőt kalotaszegi hímzett kézimunkák, varrottasok díszítik.

Délután a Marosvásárhelyi Teleki—Bolyai Könyvtárban számtalan régi könyvet láthattunk. A legnagyobb sikert az 1559-es kiadású Bencédi Székely István magyar nyelven írt könyve - a Magyarok krónikája - aratta, amelyből egymással versengve igyekeztünk egy-egy sort felolvasni. A Bolyai Múzeumban Bolyai Farkas életébe, munkásságába kaptunk betekintést. Minket a pszeudoszféra és a kiállított gömböc fogott meg leginkább. A múzeumot elhagyva Bolyai Farkas és fia, Bolyai János szobránál róttuk le tiszteletünket. 16 órás utazás után érkeztünk meg szálláshelyünkre, Gyergyószentmiklósra. A nap zárásaként a kalotaszegi motívumokból kiállítást rendeztünk.

Másnap nagy szeretettel fogadtak bennünket a Vaskertes Általános Iskolában, ahol bepillantást nyertünk az erdélyi diákok életébe, részt vettünk a Gyergyó-medencei történelmi vetélkedőn, illetve bemutattuk március 15-i műsorunkat. Délután a Békás-szoros lélegzetelállító sziklafalai tövében sétálgattunk, a hófehér jégzuhataggal borított sziklafalak előtt fényképezkedtünk, s a gyors sodrású Békás-patak haragos habjaiban gyönyörködtünk. Végül a Gyilkos-tó partján egy kis hócsatával, majd ínycsiklandó erdélyi kürtőskalács majszolásával búcsúztunk ettől a varázslatosan szép tájtól.

Harmadnap reggel a különös szépségű gyergyószárhegyi Lázár-kastélyba látogattunk el. Néhány évig itt nevelkedett Bethlen Gábor fejedelem is. A kastélyban nyaranta alkotótábor működik, s a Székelyföld népművészeti alkotásai mellett az itt készült remekművek is megtekinthetők a kiállítótermekben.

Délután a városi ünnepségre voltunk hivatalosak. A kavargó hóesésben érkező délceg, lovashuszárokat népes zenekar követte, majd a szívük fölött kokárdát viselő ünneplők hosszú sora. A Petőfi-szobornál mi is elhelyeztük koszorúnkat.

Az estét fergeteges táncházzal zártuk szállásunk klubhelyiségében.

16-án reggel szomorúan búcsúztunk vendéglátóinktól, s hazafelé indultunk. A Bucsin-tetőre érve aztán elszállt a komorságunk, mert nem mindennapi látványban volt részünk. A ragyogó kék égen csak elvétve látszott egy-egy felhőfoszlány, a szikrázó napsütésben a frissen hullott vastag hótakarón milliárdnyi csillag ragyogott, az égigérő fenyőfák hatalmas ágai elnehezülten csüngtek alá a ráhullott hó súlyától, az érintetlen fehérségben csak egy-egy behavazott székely faház barnállott. A hideg, tiszta hegyi levegőt szinte harapni lehetett. A gyors fényképezkedés után vidáman folytattuk utunkat.

Parajdon, a híres sóbányánál álltunk meg legközelebb. Először egy autóbusz, majd 245 falépcső vitt le a sóbánya 402 m mélyen elterülő, hatalmas méreteket öltő termeibe, ahol egy állandó kiállítás a „székely só” történetével ismerteti meg az érdeklődőket. Sokan a bánya gyógyhatású levegője miatt tartózkodnak a mélyben, de számukra is gyorsan telnek lenn a percek, mert a kiállítás mellett hatalmas méretű kalandpark, játszóterek, ugrálóvárak, pingpongasztal, kis kápolna, televízió, internetezési lehetőség, büfék, ajándékboltok segítik a kikapcsolódást.

Utolsó erdélyi állomásunkon, Kolozsvárott elsétáltunk Mátyás király szülőházához, onnan a lovasszobrához, majd a Szent Mihály-templom szépségére csodálkoztunk rá, s végül a Házsongárdi temetőben elhelyeztük koszorúnkat híres halottunk, Apáczai Csere János sírjánál.

Az esti órákban értünk haza Gyöngyösre, ahol szeretett családtagjaink vártak bennünket. Kísérő pedagógusaink felejthetetlen élményt ígértek az utazás előtt, s igazuk lett. A buszon elhangzott számtalan kiselőadásból sok-sok információval gazdagodtunk. Érdekes volt számunkra a helyi általános iskolásokkal szervezett találkozás, de mély érzéseket keltett bennünk március 15-e megünneplése is az erdélyi magyarokkal. Lenyűgözött minket a székely emberek őszinte közvetlensége, felénk áradó szeretete, ízes beszéde. Megtapasztalhattuk, valóban féltve őrzik anyanyelvüket, hagyományaikat, ünnepeiket, népviseletüket, természeti kincseiket. Örömöt szerzett az érintetlen természet látványa, s elcsendesedve, meghatottsággal tekintettük meg a nevezetességeket is, mert olyan hihetetlen volt, hogy az eddig csak fényképekről ismert helyeken időzünk, valóban ott lépdelünk.

Örök emlék marad mindannyiunk számára ez a csodálatos négy nap Erdélyben!

Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy 670 200 forinttal támogatta utazásunkat.

Tanulói fogalmazások Erdélyről

Erdély

Eljött a nagy nap, az indulás napja, mindenki izgatottan várta.

Hajnali 4 órakor elindultunk. Reggel 6: 30-kor átléptük a határt, előtte néhányan váltottak lejt, ami a helyi pénznem.

Az első megállóhely Körösfő volt, ahol a református templomot néztük meg, a kazettás mennyezet mindenkinek tetszett. A falucska kirakodóvásárában számtalan csodaszép kalotaszegi kézimunkában, korondi kerámiában, fafaragásban gyönyörködhettünk.

Marosvásárhely volt a második megállóhely, ott a Teleki—Bolyai Könyvtárat, a Bolyai Múzeumot és a Bolyaiak szobrát néztük meg. Sétáltunk a csodás főtéren is. Aztán elindultunk Gyergyószentmiklósra, este 8 óra körül odaértünk és elfoglaltuk a szállásunkat.

Másnap a helyi Vaskertes Általános Iskolába mentünk, ahol részt vettünk a Gyergyó-medencei történelmi vetélkedőn, majd előadtuk a március 15-i műsorunkat.

Délután a Békás-szoroshoz mentünk, ahol gyönyörű látvány fogadott, nagy sziklákkal, sebes sodrású kis patakkal, meseszép tájjal.

Visszafelé megálltunk a befagyott Gyilkos-tónál, ami még télen is lenyűgöző szépségű. Itt lehetőségünk nyílt megkóstolni az igazi erdélyi kürtöskalácsot, ami mindannyiunknak nagyon jólesett a kiadós séta után.

A szállásra visszaérve szabadprogram következett.

Másnap reggel ellátogattunk a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyba, ahol négy éven át Bethlen Gábor töltötte gyermekkorát. Az idegenvezetőtől sok érdekeset megtudtunk. Szabadon nézelődhetett mindenki, sok régi festményt és találmányokat láttunk.

Visszafelé a szállásra bementünk a helyi Sláger Centerbe, ahol vásárolhattunk és internetezhettünk.

Ebéd után következett a március 15-i ünnepség a főtéren, ahol Petőfi Sándor szobránál koszorúztunk is.

Este táncházba mentünk, ami fergetegesen jól sikerült.

Az utolsó napon reggel 7:30-kor elindultunk haza. A Bucsin-tetőn meg kellett állnunk, olyan gyönyörű volt a táj: a frissen esett hó szikrázott a napsütésben. Ezután Parajdon, a Sóbányánál álltunk meg, ahol először busszal vittek le minket jó mélyre, majd onnan még 245 db falépcső vezetett le a földfelszíntől 402 m-re található termekbe. Ide többek között sok gyógyulni vágyó beteg gyerek is jár, ezért voltak itt játszóterek, ugrálóvárak, sőt még egy hatalmas kiterjedésű kalandpark is. Az utolsó állomásunkon, Kolozsvárott elsétáltunk Mátyás király szülőházához, megnéztük a főtéren álló lovasszobrát, de bementünk Erdély második legnagyobb templomába, a Szent Mihály-templomba is. Végül ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe, ahol megkoszorúztuk Apáczai Csere János sírját.

Ezzel az utolsó programmal sajnos véget ért a kirándulás, elindultunk haza. Körülbelül 22:30-kor értünk Gyöngyösre, ahol szüleink már vártak ránk.

Nagyon szép volt ez a kirándulás, sok-sok élménnyel teli. Szívesen visszamennék Erdélybe, számomra ez felejthetetlen utazás volt.

Nagy Liliána 7.a

Kirándulás Erdélybe

Nagy izgalommal vártam az utazást Erdélybe, mivel még soha nem jártam Székelyföldön. Sok szépet hallottam gyönyörű tájairól, csodás növény- és állatvilágáról.

Sok színes programon vehettünk részt, de nekem legjobban a Lázár-kastély és a parajdi sóbányánál tett látogatás tetszett.

A Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építkezés egyik legszebb alkotása. Az épület nagyon hangulatos, olyan mint a régi várak a rajzokon. A kastélyban évente különböző alkotótáborokat rendeznek, a táborban készült alkotások kiállításra kerülnek, amelyet mi is megtekintettünk.

A parajdi sóbányába terápiás céllal is sokan látogatnak, mi azonban turisztikai célból jöttünk el ide. Itt minden sóból van: a falak, a plafon és a padló is. Olyan mélyen helyezkedik el a bánya, hogy autóbuszok szállítják oda az embereket. A hatalmas térben külön játszóház van a gyerekeknek, hogy el tudják magukat foglalni, külön kis kápolnát is berendeztek, sőt egy állandó kiállítást is meg lehetett tekinteni a „székely só” történetéről.

A kirándulás alatt a három osztály teljesen összhangba került, amiben a közös programok is közrejátszottak.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy látogasson el Erdélybe, ahol az érintetlen természet megtekinthető.

Zsirka Lilla 7.b

„Tündérország” csodái

Az idei március 15-ét különös izgalommal vártam, mivel iskolánk hetedikesei a nemzeti ünnepet Erdélyben, határon túli magyarok között tölthették.

Jártam már Észak-Erdélyben, nyáron pedig a Szászföldre készülünk, így a két út kiegészítésének ígérkezett a székelyföldi kirándulás.

Nem kellett csalódnom: a körösfői református templom, s a színes kirakodóvásár, a marosvásárhelyi Teleki Téka és a Bolyai Múzeum, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, a kolozsvári Mátyás-szobor és igazságos királyunk szülőháza, a Házsongárdi temető, s a parajdi sóbánya mind-mind felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Olyan helyek ezek, ahová legalább egyszer minden magyarnak el kell jutnia, hiszen a mi történelmünk részei.

Nem mindennapi lehetőség bepillantani a székely gyerekek életébe; látni, mit jelent számukra nemzeti ünnepünk.

Nehéz lenne bármit is kiemelni a látottak közül, de engem leginkább Erdély természeti csodája: a Gyilkos-tó, s a Békás-szoros nyűgözött le, melyet kivételesen szép, téli pompájában láthattunk.

Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, örülök, hogy nem hagytam ki ezt a páratlan lehetőséget, s végre eljutottam „Tündérkert” szívébe; Székelyföldre.

Fógel Blanka 7.a

Utazz Erdélybe!

Szeretnélek titeket ezzel az élménybeszámolóval arra invitálni, hogy ha lehetőségetek van rá, látogassatok el Erdélybe!

Utazásunk előtt igen sok jó dolgot hallottam e helyről. Azt mondták, hogy csodálatos állat- és növényvilággal rendelkezik, amit tapasztaltam is.

A beszédformájuk is igen érdekes, és szájtátva lehet hallgatni.

Pozitív csalódás volt, hogy mennyire közvetlenek az emberek, kedvesek, segítőkészek és jóindulatúak.

Tapasztaltam, hogy nincs az utcákon lopás, szemét, ordibálás, ami nálunk sajnos elég gyakori.

Rengeteg olyan hely található ott, ami gyönyörű nevezetesség. Mi csak egy kisebb részét láttuk, mégis egyszerűen felejthetetlen számomra: a Gyilkos-tó, amiről érdekes mondát hallottunk, s még befagyva is káprázatosan gyönyörű, vagy a Lázár-kastély, ahol szabadon barangolhattunk az ódon termekben, s közben sok-sok információhoz jutottunk, vagy a körösfői református templom, ahol a meseszép kalotaszegi varrottasokat, szőnyegeket, palástokat, képeket láttuk, vagy Marosvásárhelyen a Bolyai Múzeum és a Teleki Téka, illetve a gyönyörű főtere., de ami a leggyönyörűbb és a legfelejthetetlenebb élmény volt, az a Békás-szoros. A magas hegyek, ahol sétálhattunk, a hómaradványok, a gyors sodrású hegyi patakocska, a levegő és minden egy igazi kincs nekünk.

A parajdi sóbánya is álomszép volt. Ami számomra elgondolkodtató, hogy ezek az értékek miért nem ebben az országban vannak, és azoknak az embereknek, akik ott élnek, miért kell/kellett szenvedniük… Erre egyelőre sajnos nem tudok választ adni. Erdély egy kis részét tekintettük meg. De ráment négy napunk, és még a felét se láttuk. Remélem, egyszer még vissza tudok menni, ki tudja, lehet, hogy már a saját családommal!

Kívánom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer eljusson Erdélybe, hogy része legyen ebben a sok szépségben!

Hordós Andrea 7.b

Az erdélyi tanulmányi kirándulás

Ez a tanulmányi kirándulás sok szép pillanatot nyújtott nekem, melyekre évek múltán is örömmel gondolok majd vissza. A négy nap folyamán nagyon sok szép helyen fordultunk meg; köztük a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, a „szép város”, Kolozsvár belvárosában és még sorolhatnám.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az a hosszú utazási idő, de ezekért az élményekért iszonyatosan megérte.

Nekem a legjobban a parajdi Sóbánya tetszett. Én ezzel a bányával kapcsolatban elég kellemesen csalódtam. Egyáltalán nem arra a látványra számítottam, ami elénk tárult. Lent a bányában a templomtól kezdve, a bánya történetét bemutató kiállításon át kalandparkig minden volt. Elsődlegesen az emberek nem szórakozni, hanem gyógyulni járnak le a bánya 402 m mélyen elterülő termeibe, mert az ottani sós levegő nagyon jót tesz az ember szervezetének.

Elsősorban nemcsak azért ajánlom ezt az utat, mert sok szép helyen jártunk , hanem azért is, mert megismerhettük Székelyföldet, ami nem Románia, hanem egy igazi kis Magyarország 650-700 km-re hazánktól. Itt olyan erdélyi magyarokkal találkozik az utazó, akik büszkék magyarságukra, féltve őrzik és ápolják hagyományaikat, népművészetüket, nyelvüket, szeretik hazájukat, s kiállnak érte.

Vincze Erik 7.b

Az erdélyi kirándulás értékelése

Erdélyi utazásunk során sok mindenre rádöbbentem. Megtudtam, hogy ezek az erdélyi magyarok mennyire ragaszkodnak a hagyományaikhoz, népviseletükhöz. Elképesztő, hogy milyen természeti csodákra bukkanhatunk Erdélyben. Olyan látvány tárult elénk, amit szerintem soha nem felejtünk el. Elég nehéz tömören elmondani ezt nektek, mivel véleményem szerint ezt mesélni nem lehet: ezt látni kell! Azért mégis megpróbálom nektek felvázolni történetünket. Kirándulásunk során az utazás viselt meg minket a legjobban. Szinte a buszban laktunk. Számtalan nevezetességet megnézhettünk, mint pl.: Teleki Téka, Lázár-kastély, körösfői református templom, de természeti csodáknak is tanúi lehettünk. Nekem a programok közül a Békás-szoros tetszett a legjobban, mert elképesztő, hogy egy kis patakocska az évszázadok során mire képes. A Békás-szoros legmagasabb csúcsán van egy kereszt, amit az életmentők és a hegymászók vittek fel. Az ember ebben a szorosban nagyon picinek érzi magát, mert a hegy falai több méter magasak. Ha még egy jó programot kiemelhetek, akkor az Marosvásárhely főtere lenne, ahol megtekinthettünk egy lovasszobrot és egy templomot. Ez a szobor mindenkinek nagyon tetszett, többen le is fényképezkedtek előtte. Azért ajánlanám ezt az utat mindenkinek, mert olyan élményekkel gazdagoknak, ami nem minden embernek adatik meg. Örök élmény volt!

Szabó Dorina 7.b

Békás-szoros

Nekem minden nagyon tetszett az erdélyi kiránduláson, de a legjobb szerintem a Békás-szorosban tett kiadós séta volt, ahol közel 2 km-t gyalogoltunk.

Közben betekinthettünk a csodaszép természetbe. Gyönyörű hegyeket, tájakat és hegyi patakokat láthattunk. Ahogy lefelé sétáltunk a hegyről, találkoztunk árusokkal, ahol az emberek sokkal kedvesebbek voltak, mint amire számítottunk. Később láttunk a hóban lábnyomokat is, s azon töprengtünk, hogy vajon milyen állaté lehet, de nem sikerült kitalálnunk.

Az úton végig fényképezgettünk és videózgattunk, rengeteg mindent ismertünk meg.

Egy életre szóló élmény volt számomra oda elmenni, mind a látványért, mind pedig a társaságért.

Az időjárás a szorosban csontighatoló hideggel fogadott, de a végére már azt is meg lehetett szokni.

Ezt az utat kinek ajánlanám? Annak, aki bővíteni szeretné a látókörét a világra, az emberekre, aki fogékony a szép tájakra, mert lélekemelő a látvány, önmagáért beszél. aki szeretne rendkívül barátságos, kedves embereket megismerni.

Felejthetetlen élménnyel gazdagodhattunk ezzel a kirándulással.

Harman Zsófia 7.a

Az erdélyi kirándulás

Izgatottan indultunk el Erdélybe. Március 13-án hajnali négy órakor kezdetét vette az utunk.

A buszon már mindenki azon töprengett, hogy milyen is lehet Erdély, hisz annyi szépet hallottunk már róla. Körülbelül három óra múlva már a határnál voltunk, ahol a határőrök feljöttek a buszra és megnézték a személyi igazolványunkat, útlevelünket. A határt elhagyva pár óra elteltével megérkeztünk Körösfőre, ahol megnéztük a négy fiatornyos templomot, illetve az utak mentén található kirakodóvásárt, ahol még vásárolhattunk is. A következő állomás Marosvásárhely volt. Itt a Teleki—Bolyai könyvtárat, Bolyai Farkas és Bolyai János szobrát és a főteret néztük meg. Marosvásárhely után Gyergyószentmiklósra mentünk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat.

A második napon reggeli után elmentünk a Vaskertes Általános Iskolába, ahol a megyéből származó iskolák történelmi vetélkedőjén vettünk részt. Miután a vetélkedő lezajlott, előadtuk a március 15-i műsorunkat. A műsor után visszamentünk a szállásunkra és egy finom ebéd után elindultunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. A Békás-szorosnál hatalmas kősziklákat és a Békás-patakot láthattuk. Amikor a Gyilkos-tóhoz értünk, láttuk, hogy a tó be van fagyva. Mielőtt visszamentünk volna a buszra, mindenki vett egy nagy, meleg kürtöskalácsot. A busz visszavitt minket a szállásra.

A harmadik napon reggeli után elmentünk a Lázár-kastélyba. Ez a műemlék Gyergyószárhegyen található. Először egy idegenvezető sok érdekes információt mondott a kastélyról, majd megtekintettük az érdekes kiállítást. Miután megebédeltünk a szállásunkon, indultunk is a főtérre, ahol megnéztük a helyi március 15-i műsort. A műsor alatt felvonult egy zenekar, lovashuszárok és rengeteg, kokárdát viselő városi ember. Estefelé lementünk a táncházba, ahol énekelnünk és táncolnunk kellett. Először fagyos volt a hangulat, de végül mindannyian kipirulva, lihegve, s magunkkal megelégedve hagytuk el a termet.

Az utolsó napon megreggeliztünk, kaptunk hideg úticsomagot, és elindultunk Parajdra, a sóbányába, ahová busz vitt le minket. Amikor kiszálltunk, furcsa illatot éreztünk. Ez a só illata volt. Ebben a sóbányában rengeteg minden található: játszótér, büfé, kiállítások, sóból készült szobrok. Azon a napon a második programunk Kolozsvár volt, ahol megtekinthettük Mátyás király szülőházát, szobrát. Majd elmentünk a Házsongárdi temetőbe, ahol Apáczai Csere János sírjára koszorút helyeztünk. Ezután már csak a hazafelé út maradt.

Amikor hazaérkeztünk, mindenki boldogan mesélt az élményeiről. Szerintem mindenki a szívébe zárta Erdélyt, és sohasem fogjuk elfelejteni ezt az élményekben gazdag kirándulást.

Lévai Martina 7.a

 

Hasznos linkek
 
Galéria


További képek..

Partnereink